2013. január 2.

2013.

Mindenkit érnek veszteségek. Mindig valami kihullik az életedből. Mintha törvényszerű lenne. Néha hiába küzdesz ellene, hiába próbálod megváltoztatni, elveszik és talán már soha nem kerül vissza hozzád.
Lehet a te hibád, vagy a másik hibája, akkor sem tudsz rajta változtatni. Akkor már egy bocsánat kérés is kevés.
Kérdem én, miért mindig azt bántjuk, akit a világon mindennél jobban szeretünk?

...mert minden élet annak,
amit szeret,
rózsákat mindig ad,
vagy töviseket...


Molly

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése