2011. november 28.

I miss...

Ello.


Szóval ilyen érzés az, amikor nincs mellettem az a személy, akivel mindent megbeszéltem és mindig ott volt, felsegített, ha padlón voltam. A vicc az, hogy most miatta vagyok ott. Ülök a földön, egyedül és várom, hogy segítsen. De hiába. Megmakacsolta magát és lassan úgy érzem, hogy mindennap csak egy újabb rúgást kapok tőle, hogy fel se tudjak állni. Remélem mostmár a kezét fogja nyújtani, mert ennyi lila folttal élni nem túl élvezetes.
Szeretném, ha megváltozna ez a helyzet.




Molly.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése