2010. augusztus 29.

don't wanna lose.





Hey.

.... Az amikor valakit elveszítesz. Amikor már nincs melletted. Nem érzed a kötődést. Amikor már túl sok eltérés van köztetek. Ez a világ egyik legrettenetesebb dolga. Mintha kitépnének valamit a testedből. Elveszítenéd az egyik feled. Mindennap csak arra gondolsz, hogy lehetne ez másképp, de te elrontottad. Megváltozott valami. A sors hozta így. Nem tudsz vele mit kezdeni. De mégis vissza akarod kapni bármi áron. Főleg, mert sok mindenen mentetek keresztül. Amikor elkísértétek egymást a világ végére is. Együtt oldottatok meg ezer meg ezer problémát. Segítettetek egymásnak mindenben és egy idő után elérsz arra pontra, hogy a legjobb barátnődnek vallod mindenki előtt, mert megbízol benne, kedveled mint embert. Egyre jobban megismered és tudod mit reagál a bizonyos szituációkban. Tudod, hogy magára kell hagyni, amikor valami gondja akad és nem kell a nyakában lógni és vigasztalni. Tudod, hogy nem könnyen nyílik meg neked. Nehezen fogadod el, de megérted. Minden hibájával elfogadod és próbálod magadat is elfogadtatni vele, kisebb nagyobb sikerrel. Próbálsz mellette állni akármennyire nehéz is. Támogatod. De egyszerűen valami mindig közbe jön. Valami mindig mindent elront egyik pillanatról a másikra. Nem tudom, hogy mi magunk vagy valami külső erő csinálja, de elszakít. Én ezt nem akarom. Akárhányszor elment több időre, vagy csak pár napra messzebbre éreztem, hogy hiányzik. Hiányzik az, hogy valakinek elmondjak olyan dolgokat, amiket esetleg másnak nem mondanék el. Hiányoznak a hülyeségek, amiket együtt találunk ki. Mi lenne, ha nem csak pár napra törne meg ez az egész, hanem több hétre, hónapra, évre vagy örökre. Nem lennék teljes.... (s.a.)


Margit-sziget (L)  ma :$ vattacukor ahw.


Molly.xX



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése