2010. június 16.

Love the way you lie.





Hello.



2nap eseményeit megpróbálom összetömöríteni 1 bejegyzésben. Meglátjuk mi lesz belőle.

Nos. Hétfő, azaz a Csoki múzeum. Nekem tetszett, nagyon szép az épület és minden ami benne van. De az biztos, hogy 1 hónapig nem nézek csokira. Csöppet csömöröm lett (Y)
Az odavezető utat hasonlítanám egy esőerdőhöz. Végülis nem csorgott belőlünk a víz... A visszavezető út már inkább sivatagi meleghez hasonlított. De valahogy csak hazatértünk.


Kedd, avagy Cegléd, Kecskemét és Dunaújváros.
Első állomásunkon betértünk egy Dob múzeumba, ami számomra örömet okozott, mert -kevesen tudják- több éve rajongok a dobokért és majd idővel szeretném én is kipróbálni és elsajátítani minden fortélyát.
Folytatva utunkat, mint általában megbolondultam a buszon és nem tudtam abbahagyni a nevetést. Buszon még azt is megtudtuk, hogy Melcsi dobozban született és, hogy egy strébernek neki menni  fájdalommal jár. Ja és persze, ha nő a vezető akkor egyenes halál az út.
Kecskemétről megmaradt a néptáncunk a múzeumban és, hogy fiú Wc-ben a legjobb elvégezni dolgunkat.
Utolsó állomásunk, hát ez eleje nagyon rossz volt, főleg mert rossz kedvem volt és sírni tudtam volna. Ismét eszembe jutottak emlékek és fájt az egész. De a vége felé -a szúnyogokat leszámítva-
eszméletlen jól éreztem magam. Közrejátszott az a bizonyos fiú csapat, akiknél büszkén mondhatom, hogy letettem a *Labdaszedő vizsgát* és a dobolás mellett talán ez is lesz a munkám. Lessus 2s-sel megmaradt azért (Y) A tegnapi esőerdő feelinget folytatva, most is csöppet vizes lettem, de kéz szárítóval, -ahogy Melcsi csinálja- könnyen megoldható a szárítás. A kirándulást csak egy valaki szenvedte el az a papucsom. Nem hoztam haza. Maradjunk ebben. (:
Összegezve jól éreztem magam kivéve egy-két dolgot, de örülök, hogy talán utoljára egy egészen jó osztálykirándulást hoztunk össze. Hiányozni fogtok. ):



Melcsi. Ez a mi számunk. (:






Enyhült

Mi történhetett velem
Ha már szívem nem ver olyan hevesen.
Mikor rápillantok csak emlékek jutnak eszembe
És a rossz már nem rémlik fejemben

Tudom, hogy még szeretem
Érzem mélyen a szívemben.
Nem engedem ilyen könnyen,
Pedig ejtettem miatta száz könnyem.

Szeretném újra érezni kezét kezemben
És tudni, hogy itt van mellettem.
De ez mind csak vágy és akarat
Nem oly erős, hogy elérjem karodat.

Néha fáj visszagondolni
Milyen jó is volt karjaiban aludni
Elszenderedni, álmodni
És csak a jóra gondolni.

Sokat szenvedtem miatta
De annál többet nevettem mellette.
Mélyebbről megismerve meleg szívű
Felszínesen inkább csak nagy fiú.

Napról napra felejtek
De sajnos néha könnyeket is ejtek.
Ilyen az élet el kell fogadni
És ha vége a rossznak, csak mosolyogni.





Napá.(L)


Molly.xX

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése